Baltasar and Blimunda

Não foi uma leitura fácil.
O estilo de escrita do autor, difícil por vezes, dificultou o avançar da história. Se é certo que vibrava com as descrições de Lisboa e arredores em pleno século XVIII, houve alturas em que se instalou em mim uma certa preguiça dada a atenção extra necessária para cada novo parágrafo. “Vou à frente, volto atrás… que queria ele dizer? Volto atrás de novo…”
Não foi à toa que levei um mês inteiro para terminar este livro.

Felizmente, quando o casal - Bernardo e Blimunda - volta definitivamente para Mafra, a minha conexão com a trama dá-se por inteiro e tudo passa a fluir melhor a partir daí.

Tratando-se de um romance histórico contado sob um ponto de vista contemporâneo, são inúmeros os parágrafos em que Saramago analisa o passado sob um ponto de vista actual. Mordaz na sua análise, o autor mantém sempre bem ciente as diferenças entre classes, onde a megalomania régia contrasta com a miséria do povo. As alfinetadas à igreja católica também não podiam faltar e são tão corrosivas quanto esperaríamos que fossem. No meio de tudo, uma arrebatadora história de amor. Que mais é que se quer?

”As pessoas que encontravam no caminho eram arcas fechadas, cofres aferrolhados, se por fora sorriam ou mostravam má cara, tanto fazia, o olhador não deve saber daquele a quem olha mais do que o olhado."

Curiosidade: a construção do Palácio-Convento de Mafra teve início em 1717, durante o reinado de D. João V. As obras prosseguiram até 1737, altura em que o convento se encontrava praticamente concluído (ainda que acrescentos posteriores tenham acontecido mesmo depois desta dada). O Rei D. João V ainda era vivo.

This is story of he construction of the Convent of Mafra as historical background. This plot is intertwined love story between Blimunda and Baltasar which interact naturally with historical characters including the composer and harpsichordist Domenico Scarlatti and the priest Bartolomeu de Gusmão.

4* Ensaio Sobre a Cegueira
4* Viagem a Portugal
5* História do Cerco de Lisboa
5* Memorial do Convento
TR Cain
TR O Ano da Morte de Ricardo Reis
TR The Elephant's Journey
TR Terra do Pecado
TR The Cave
TR A Jangada de Pedra
TR Todos Os Nomes
TR O Homem Duplicado

Saramago történelmi regénye a 18. századba, V. János portugál király uralkodásának idejére teleportál bennünket, úgy, hogy közben mindvégig érezzük a ma jelenlétét. Ez az ironikus-szatirikus, anakronizmusokkal teletűzdelt történet a felvilágosult, modern ember szemével néz körül a fanatizmus és abszolutizmus világában, ott, ahol még középkori szellem és erkölcsök uralkodnak, és ahol az igazságot szűken mérő, rosszul kormányzott királyság épp elindul a lejtőn.*
A cselekmény a Mafra kolostor alapítása körül bonyolódik, és párhuzamosan követi két pár kapcsolatának, sorsának alakulását. Egyik oldalon a gyerekáldásra váró, egymás iránt inkább közömbös királyi házaspár, a másikon két, a társadalom perifériájára került ember, aki egyházi áldás nélkül, de kölcsönös tiszteletben és szeretetben él együtt: Hét-Nap Baltasar, a félkarú volt katona és Blimunda, a látomásai és kinyilatkoztatásai miatt száműzött „boszorkány” lánya, aki maga is csodás képességekkel rendelkezik.
Az elbeszélő az utóbbiak és a körülöttük élők nézőpontjából, alulnézetből ragadja meg a kor hangulatát, gondolkodásmódját, rajzolja meg életmódját, szokásait, felfedve a történelem nagy momentumai és műemlékei mögött meghúzódó, csöppet sem fenséges valóságot, a halhatatlanságnak építkezők, Istent játszók mellett az érző-szenvedő, halandó embert. A megalomániás építkezések, hatalmi álmok és vállalkozások árnyékában ott a nyomorban, kiszolgáltatottságban és tehetetlen beletörődésben élők sokasága, a hétköznapi emberek élete, meg azon keveseké, akik mernek tisztán látni és jövőt, szabadságot álmodni maguknak. Hiszen az asszonyok beszédén kívül az álmok tartják a pályáján a világot – legalábbis narrátorunk szerint.
Valóság és képzelet kapcsolódik össze itt, a realizmussal megírt történelmi regény az irreális, csodás és mágikus, meseszerű elemeket tartalmazó narratívával. Saramago érdekesen keveri az idősíkokat, remekül szövi össze a regényben a különböző szálakat, emeli ki a kontrasztokat, mondhatni ellentétekre és párhuzamokra építi az egész regényt. A megkövesedett gondolkodásmód és értékrend mellett ott a felvilágosultabb, emberibb világlátás. A tömeg mellett az individuum. A tömeges vezeklés mellett a saját úton keresett kegyelem. A legmélyebb szegénység és nyomorúság mellett a gazdag tékozlás. A kövekből építkező, bábeli nagyravágyás mellett a repülés, az ember égbe való emelkedésének mitikus vágya. Az előbbi ára kizsákmányolás, embertelenség és tudatlanságba taszítás, az utóbbit az értelem, az akarat, a szellem hajtja. Melyik hová vezet? És vajon melyik irracionálisabb? Melyik maradandóbb és értékesebb?
A regény középpontjában álló három, a hithez való viszonyában is különc (végső soron ateista/eretnek) figura révén Saramago egy istenközpontú(nak tűnő) világban az embert állítja a fókuszba. A fél karral is teremtésre képes férfit, a röntgenszemű, a test és az anyag titkát ismerő nőt, a tudós, kísérletező papot. Bartolomeu Lourenço atya futurisztikus, akaratoktól mozgatott madárgépe (filozófiai-teológiai elmélkedéseivel együtt) szimbólumként emelkedik a magasba, szabadságot, felülemelkedést, és perspektívát nyújtva azoknak, akik hisznek benne, akik gondját viselik.
A kétféle építkezés – a kolostoré és a repülőgépé - és ezek sorsa körül felmerülő kérdések társadalmi-történelmi, de metafizikai-filozófiai töltetet is kapnak. Egyrészt az Isten nevében működő földi istenek mindenkori hatalma áll szemben az értelemmel, a tudománnyal, az alkotással és kétkezi munkával, másrészt az isteni akarat/sors/végzet az egyes ember tettével, lehetőségeivel a történelem alakításában.

Kétségkívül nagyon komplex és okos könyv, mégsem mondhatnám, hogy élveztem olvasni. Minden rejtett csemegéje ellenére néhol be-becsúszott pár sablonos-közhelyes bölcselkedés, máshol túlírtnak éreztem, vagy csak egyszerűen untam. Pedig akartam szeretni, sok mindent kedveltem is benne, de úgy tűnik, ez nem volt elég. Saramago valamiért nem az én íróm.

* Saramago kíméletlen iróniával tárja elénk a korabeli portugál társadalom rajzát, kezdve V. János gyermekes legójátékától (épp a Szent Péter Bazilikát rakja ki az építődarabkákból), amely aztán ész nélkül költekező, ezrek életét megnyomorító építkezésbe vált át, folytatva az inkvizició működésével, az egyház és egyházi személyek képmutatásával és haszonlesésével, vagy épp a hétköznapi ember látszatájtatosságával, szellemi-lelki-testi béklyókba verésével.

I'm not the greatest lover of historical ficton that goes back any further than about World War 1. But I do like Saramago quite a lot, and this one was one that became availible for next to nothing so I gave it a go. I would say it's my least favourite of his, but that's not to say I didn't enjoy it. Only really Saramago could have wrote this novel, as it does authentically feel very Portuguese, and tied strongly to its history. Despite the elements of magic going on here - never really been a fan of anything to do with magic - there was a deep sense of realism throughout that kept me turning the pages. I'm sure there will be those who love this. And I can see why. Just not really my kind of book. More thoughts to follow...

Non ha funzionato. Non hanno funzionato sia la lettura di questo libro che la sintonia con questo grande scrittore. Non so perche' ma questa volta non sono mai riuscito a entrare in contatto con la ricca, difficile, vischiosa scrittura di Saramago. Forse pero' la colpa non e' tutta mia. In un '700 ancora di passaggio, intriso di superstizione e credulita', la storia d'amore tra Baltasar il Sette-Soli, ex soldato e Blimunda la Sette-Lune, giovane dotata di poteri occulti, seppur coinvolgente, non sembra portare molto lontano. Rimane impresso maggiormente il popolo, verrebbe da dire il popolino, quell'umanita' che soggiaceva allora, e forse sempre soggiace, alle ubbie e ai capricci dei potenti, siano questi re, papi, prelati, condottieri o politici. Gli elementi di poetica polemica e critica sociale ci sono tutti, resta pero' la sensazione di un qualcosa che non prende definitivamente la corsa, la vaga sensazione di una lettura noiosa.

3.5 stars. A historical fiction novel set in Mafra, Portugal, in the eighteen century. It tells the loving relationship between Baltasar and Blimunda, the building of a convent at Mafra as promised and funded by King Joao of Portugal, and Padre Bartolomeu’s invention and construction of a flying machine.

There are very good, detailed descriptions of the building of the convent, including for example, the difficulties of transporting huge blocks of rock, and the many deaths that occurred during the many years of construction.

Readers new to Jose Saramago should begin with ‘Death with Interruptions’, ‘Caim’ or ‘The Double’.


This book was first published in 1982.

Um dos melhores exemplos do realismo mágico na literatura portuguesa.

Sob o olhar acutilante de José Saramago, o leitor é transportado para o reinado de D. João V, mais precisamente para o período da construção do Convento de Mafra. Narrando a bela história de amor entre Baltasar e Blimunda, o autor mostra também a sua compaixão para com os sacrificados em nome do capricho do rei. Aliado a um profundo conhecimento da alma humana e a uma atmosfera onírica, este é um dos melhores romances históricos portugueses, constituindo uma autêntica pedrada no charco do status quo literário coevo, revolucionando a forma de escrever ficção histórica.

Que dilema. Não consigo decidir se acho muito bom ou muito mau o facto de esta ser uma obra cuja leitura é de carácter obrigatório no 12º ano. A verdade é que sempre que nos impingem a leitura de um livro, torna-se muito mais difícil pegar nele. E este livro? Não merece que pensem nele e digam "que seca, tenho mesmo de o ler"! Por outro lado, de certeza que há muita gente que nunca o leria se não fosse o programa da disciplina de português a exigi-lo e nunca iriam saber o que estavam a perder, que é muito, na minha opinião!
Estou rendida... Adorei, adorei, adorei! Do início ao fim! Foi a primeira obra que li de Saramago e mal posso esperar para ler outro livro deste génio português...