318 pages, Paperback
First published January 1,1798
Duncan is the Warden Commander of the Fereldan Grey Wardens around 9:30 Dragon when Urthemiel rose and the Fifth Blight began. He recruits and mentors The Warden and Alistair shortly before the battle at Ostagar. He is among the first Wardens allowed to r...
...
Prospero - The plays protagonist, and father of Miranda. Twelve years before the events of the play, Prospero was the duke of Milan. His brother, Antonio, in concert with Alonso, king of Naples, usurped him, forcing him to flee in a boat with his daughter...
...
...
...
Nem vagyok nagy Shakespeare-rajongó, de ezzel az olvasással tartoztam – leginkább magamnak. A történetek mondjuk harmadát ismertem (ezek töredékét olvastam is drámaformában, a maradékot inkább film- és/vagy színházi feldolgozásból.)
Igazából maguk a történetek sem tudtak megfogni. Még az is, amelyiket szeretem (mondjuk a Vízkeresztet kifejezetten szeretem, bár ott is valószínűleg a feldolgozások érték el ezt), itt idegesített. Tudom, hogy kvázi ez a mesék feladata, de a rengeteg sztereotípia és agyonhasznált toposz/fordulat is csak eltávolított. Például A velencei kalmár végletekig gonosz uzsorás zsidója a 20. század tükrében kifejezetten nyomasztó volt – és ezt most nem felróni akarom, csak egyszerűen ezt éreztem. Emellett viszont nagyon ideje volt már megismernem a Hamlet történetét vagy mondjuk az Othellot.
Ami viszont kifejezetten pozitív élmény volt, az az Ahogy tetszik. Egyszerűen azért, mert amikor azt olvastam, akkor még a drámaformátum olvasása élénken élt bennem, és így tudatosan figyeltem arra, hogy mit ír le másképp egy próza, hogyan fűzi össze a jeleneteket, amiket a dráma különösebb nehézség nélkül csak egymás mögé pakol. Több helyen vélt vagy valós magyarázat is megjelenik történésekre, gondolom részben a potenciális gyerekolvasókra való tekintettel, részben a szöveg gördülékenysége miatt. Illetve szintén a gyerekek miatt valószínűleg a bolond és az álruhás-Rosalindba szerelmes lány (és az őt szerető ifjú) is kimaradtak a történetből. Őszintén szólva én ezt irodalomórán egy kihagyhatatlan lehetőségnek tartanám, hogy bármely kötelező Shakespeare-drámához el kelljen olvasni a mesét is, így a történeten kívül a két műnem és műnem-eszköztár közötti különbséget is lehetne elemezni.
És most már azt is elmondhatom, hogy olvastam óangol szöveget, ha mégoly keveset is hagytak meg Lambék, hűen követve az előszóban leírt koncepciójukat.