Det här börjar väldigt bra.
Fortsatte lika bra som det började!
Charmig, välskriven, humoristisk. Ett sant nöje att läsa!

Burgesstől szinte bármit hajlandó vagyok elolvasni, hiszen zseniális könyveket ír. A könyveiben a karakterek élnek és sziporkáznak ezért is nagyon olvasmányos a könyve, még akkor is, ha a főhős éppenséggel egy bűnöző, vagy egy bélproblémákkal küzdő költő.

A Beteg a doktor könyvében a főszereplő éppenséggel nem annyira különleges, hiszen egy nyelvészprofesszorról van szó, akinél felfedeznek valamilyen rendellenességet az agyában. A műtétre várva úgy dönt, hogy neki pont elég is volt a kórházi létből és nincs szüksége erre a hajcihőre. A procedúra elől menekülve feleségét keresi, hogy elhagyják a várost. Eközben különféle kalandokba keveredik felesége kétes hírű ismerőseivel, úgy mint részt vesz egy kopaszfej szépségversenyen, ellopja egy kollégája kalapját, feldúlja egy mazochista bűnöző otthonát, vagy menekül egy pitiáner rablóbanda elől. Végül kiderül, hogy mindez csak delírium, amit a kórházi altatás alatt képzelődött.


Az általam olvasott Burgess könyvek közül a gyengébbek közé tartozik, számomra kicsit sok volt az abszurditás (bár a végső fordulat függvényében érthető) és a főhős logikája erősen kicsavart volt. Talán csak az a bajom, hogy nem tudtam kötődni hozzá, mert teljesen logikátlan számomra a gyógyulás elől való menekülés. A nyelvészeti tantételek kifejezetten érdekesek voltak a könyvben, de számomra ettől sem lett igazán érdekes. Egynek jó volt, de ha Burgesst akar olvasni az ember, akkor ennél sokkal jobban is választhat.

Uzun bir süre bitiremediğim, elimde dolaşan bir kitap oldu. İçerisindeki kelime oyunlarını algılayamadığım için sanırım asıl eğlenceyi kaçırdım.Olay akışını çok fazla takip edemedim.Hayalle gerçek birbirinden ayrılamayacak kadar yakındı.

Read this in the hospital, which is a very fitting place.

Very interesting if you're into allusions, freeform symbolism, and linguistics, possibly less so if not. Like a lot of Burgess, language is key--the man is enamoured with wordplay, and while that's part of why I love him as an author, I suspect he may be nonsensical or just tedious to an unprepared reader.

I'd complain about the ending 'twist,' but it's not the worst thing in the world. Probably better than the alternative, actually. Not my favourite Burgess overall, but certainly not the worst.

Takibi zor bir eser. Filolog Edwin Spindrift’in akıl sağlığında meydana gelen bozulmayla hastaneye kaldırılışı ve sonrasında başından geçen olayların anlatıldığı bir roman.

Kitapta geçen olayların baş karakterin başından gerçekten geçip geçmediğini anlayamıyorsunuz. Hayal ürünü de olabilirler gerçek de. Ben ilk seçeneği tercih ediyorum.

A little dated to be sure, but I can't wait to re-read this next year or later. Very accessible for Burgess, (didn't have to look up anything until the last third!) Poor Edwin. At least I have the comfort of knowing that the brain tumor scared Burgess enough to write, write, write.

aslında 3,5

I Didn't really get into this book. It was either just not my thing or it was way over my head. It starts making more sense at the end, but for the most part I was happy when I finally finished it. The premise of the book sounded promising, but it just didn't do it for me.

It made me very uncomfortable. The narrator was delightfully, crazily unreliable, and it was so darkly funny it was hardly funny, sometimes. I don't know. I wanted to like it more than I did, but I'm a precious flower and I hate the idea of having nowhere to sleep at night, so when characters choose such a lifestyle, I find it difficult to enjoy the story. Which is stupid, I know.

I never expected to like any Burgess, though, so at least that's over. If I didn't need so much to identify with a character, I'd have enjoyed the story more, but it was all so alien and kind of wonderfully horrible I had a harder time with it than necessary.

In sum: I appreciated the playing with language, but overall it left me cold in a way that speaks poorly about my ability to read a book than the book itself. The end.

I ended up enjoying this book though it was hard to get into. In a way this is a surreal story, dealing with themes similar to Kafka's Metamorphosis. The subject has taken ill, feels objectified and dehumanized by the medical bureaucracy, and ultimately abandoned by his wife. I always enjoy Burgess's word play and knowledge of etymology - so it helps to have a geeky appreciation of language when approaching his novels.

Kellopeli appelsiini -romaanillaan (A Clockwork Orange, 1962) kohahduttaneen Anthony Burgessin aiempi romaani Pipopää potilas, 1973 (The Doctor Is Sick, 1960) kertoo lingvistiikan tohtori Edwin Spindriftista, joka makaa lontoolaisessa sairaalassa valmistautumassa aivoleikkaukseen. Spindriftin pää ajellaan kaljuksi ja ennen leikkausta hän joutuu käymään läpi operaatiota edeltäviä moninaisia nöyryyttäviä ja kivuliaita kokeita, kunnes kyllästyy itsensä esineellistämiseen ja pakenee harhailemaan Lontoon kaduille. Asusteenaan vain sairaalapyjama ja kaljua peittävä pipo Edwin etsii kapakoissa huiskentelevaa vaimoaan, jolla on kaikki hänen rahanasa. Aivoinfarktista johtuvat aistiharhat ja pyörtymiskohtaukset eivät vähennä tohtorin haastetta.

Mielenkiintoisesta alkuasetelmasta lähtevä Pipopää potilas ei onnistu ikävä kyllä ylläpitämään jännitettään kovinkaan kauan. Kerronta latistuu laahavaksi ja hieman sekavaksi tapahtumien ketjuksi, eikä henkilöhahmoihin saada syvyyttä. Tökerö suomennoskaan ei lukukokemusta paranna. Burgessin tausta englanninkielisen kirjallisuuden ja fonetiikan parissa huokuu yksityiskohdista; huumoria väännetään niin bilabiaalisista frikatiiveista kuin gutturaalisista klusiileista, mutta näihin lingvistisiin yksityiskohtiinkin olisi toivonut hieman enemmän malttia ja syvyyttä. Nyt koko teosta vaivaa hätäilyn ja roiskimisen maku.

Burgess kirjoitti urallaan yli 50 teosta, joista vain kolme on suomennettu. Onneksi sain hankittua myös tuon kolmannen suomennoksen, Peli kahdelle pelaajalle, 1971 (Tremor of Intent, 1966), jotta voin palata varsin mielenkiintoisen kirjailijan pariin vielä myöhemminkin.

Arvioni: 2,8 tähteä viidestä.