...
Show More
A cím felvet egy nagyon jó kérdést – amit aztán igen távolról közelít meg, ami persze szíve joga, de aztán teljesen megválaszolatlanul hagy. Úgy kell nekem, bedőlni egy csalinak.
Sokat ír példákat és ellenpéldákat különféle állatfajták szaporodásának és szexualitásának egyes, az emberére is úgy-ahogy releváns vonásairól. Ezzel nagyjából azt a szintet hozza, mint egy állatos tévécsatorna műsora, amin vagy bealszol, vagy nem. Úgy 50 oldal elmegy ilyen elevenszülési és tojáskeltési, utódnevelési stratégiák mustrálásával.
Mikor rátér az emberi faj fejlődésére, kicsit fellélegzek: na, most akkor jöhet a móka és sok aha-élmény. De nem igazán. Bár a könyv második felére már jobb fomában ír, azért ennél jobb Jared Diamond szöveget is láttam már. Ahhoz pedig messze nincs elég jól kijátszott ziccer, kétértelműség és poén, hogy olyan igazán vagány, végigrötyögős kultklasszik legyen.
Az emberi lények újkori kulturális közegbe ágyazottsága felemásan van jelen a könyvben: hol reflektál rá, hol inkább nem, és csöppet sem világos, mikor miért kap vagy sem szerepe a vizsgálat tárgyának ez a nyilvánvaló alapkörülményne. És bár explicite érzékeny a nemi egyenlőtlenségek civilizációs és evolúciós problémaegyüttesére, az valahogy mégis felemésan hat, hogy a női zsírpárnák után a férfi péniszméret után vége a történetnek. Olyan, hogy „csikló” vagy „orgazmus” csak érintőlegesen bukkan fel, valahogy csak a pénisz méretének egyoldalúan részletes, bár eléggé vicces elemzésére futotta.
Az evolúciós kutatások civilizációs-kulturális jelenségekre alkalmazása ebben a könyvben legalábbis több kérdést hagy megválaszolatlanul, mint ahányat eleve fölvet – sőt, itt még az alap felvetést is.
Sokat ír példákat és ellenpéldákat különféle állatfajták szaporodásának és szexualitásának egyes, az emberére is úgy-ahogy releváns vonásairól. Ezzel nagyjából azt a szintet hozza, mint egy állatos tévécsatorna műsora, amin vagy bealszol, vagy nem. Úgy 50 oldal elmegy ilyen elevenszülési és tojáskeltési, utódnevelési stratégiák mustrálásával.
Mikor rátér az emberi faj fejlődésére, kicsit fellélegzek: na, most akkor jöhet a móka és sok aha-élmény. De nem igazán. Bár a könyv második felére már jobb fomában ír, azért ennél jobb Jared Diamond szöveget is láttam már. Ahhoz pedig messze nincs elég jól kijátszott ziccer, kétértelműség és poén, hogy olyan igazán vagány, végigrötyögős kultklasszik legyen.
Az emberi lények újkori kulturális közegbe ágyazottsága felemásan van jelen a könyvben: hol reflektál rá, hol inkább nem, és csöppet sem világos, mikor miért kap vagy sem szerepe a vizsgálat tárgyának ez a nyilvánvaló alapkörülményne. És bár explicite érzékeny a nemi egyenlőtlenségek civilizációs és evolúciós problémaegyüttesére, az valahogy mégis felemésan hat, hogy a női zsírpárnák után a férfi péniszméret után vége a történetnek. Olyan, hogy „csikló” vagy „orgazmus” csak érintőlegesen bukkan fel, valahogy csak a pénisz méretének egyoldalúan részletes, bár eléggé vicces elemzésére futotta.
Az evolúciós kutatások civilizációs-kulturális jelenségekre alkalmazása ebben a könyvben legalábbis több kérdést hagy megválaszolatlanul, mint ahányat eleve fölvet – sőt, itt még az alap felvetést is.