Ha a történetet nézzük, ez a könyv: bakfitty. Három ember (sőt! nem is ember: angol!!!) elmegy csónakkirándulni a Temzére, és még egy csoffadt óriáskrokodil se támadja meg őket. Mondjuk erre nincs is szükség, mert okoznak önmaguknak annyi bajt, mint egy óriáskrokodil. Szóval ez egy ilyen sitcom-regény, ahol a humor két forrásból táplálkozik: 1.) A komikus karakterekből, akik komikus helyzetekbe keverik magukat. Tegyük hozzá, nem annyira három kidolgozott karaktert látunk, akik jól láthatóan különböznek egymástól, hanem egyetlen típus (a szerencsétlen, puhány úrigyerek) három példányát*. Mindhárman bámulatos éleslátással képesek megfogalmazni, a többiekkel mi a gond, de valamiért ez az éleslátás saját magukkal kapcsolatban nem működik. Kicsit hülyőkék, na. És hát bűnös élvezet olyanokról olvasni, akik hülyébbek még nálunk is. 2.) A nyelvből. Az egész kötet azért tudott friss maradni az eltelt bő száz év ellenére, mert Jerome valami nagyon eleven, mozgékony nyelvet használ. Ami egyfelől önmagában alkalmas arra, hogy elbűvölővé tegye azokat a finom tájleírásokat, amelyekből bőven akad itt - az embernek kedve szottyan felkerekedni, és hajózni egyet a Temzén, lehetőleg kompetensebb útitársakkal, és lehetőleg a XIX. század második felében. Emellett pedig ez a nyelv természetesen a humorhoz is hozzátesz, élményszerű például, ahogy Jerome az elbeszélő lírai elszállásait egy csavarral komikussá alakítja át.
Igazi feelgood-könyv. Derűs kötet borús napokra.
* Ne hagyjuk ki a negyedik szereplőt, a kutyát se. Akinek amúgy a legegyénibb karaktervonások jutottak az egész bandából.
Antes de falar sobre a história (fantástica) deste livro, gostaria de partilhar o quanto me fez viajar ao passado. Dei por mim, de repente, a perceber que “Três Homens num Barco” era o mesmo livro que “Três Homens num Bote”, um livro que li e reli na minha adolescência e do qual guardo memórias muito boas! Tinha uma ideia muito geral da história, porque já se passaram muitos anos e muitos livros lidos depois, mas foi um relembrar de episódios que me soube tão bem! Divagações à parte e finda a leitura, a palavra que me ocorre para a descrever é “deliciosa”! Tudo é delicioso neste livro, a história, os personagens (qual dos três homens é mais peculiar? Não esquecendo o cão, claro!), as peripécias, tudo!
Grāmatu kluba nepabaigtā Humora mēneša astīte pievārēta. Acīmredzot Trīs vīrus sāku lasīt ar pārāk augstām ekspektācijām - ģimenes rekomendācijas 30 gadu garumā, citāti ar dzīves gudrībām un smieklīgas grāmatas etalona statuss izdarīja lāča pakalopjumu šim darbam. Man par pārsteigumu, grāmatas vienīgais sižets bija laivas ceļojums pa Temzu, visu ciematu un slūžu apraksti, un 3 draugu (kretīnu?!) piedzīvojumu ("mednieku/makšķernieku stāstu") aprakti piedevām. Katrā ciematā šķiet ir "Vērsis". Un kāda vēsturiska persona apprecējusies, apglabāta, dzīvojusi, karojusi un ar citām lietām nodarbojusies. Grāmatas pozitīvais aspekts - 100+ gadus atpakaļ, un cilvēka daba nav mainījusies, "tā mīlu darbu - stundām varu skatīties kā citi strādā", "uzkrāt darbus ir mana kaislība: mans kabinets ir pilns ar iesāktiem darbiem", lasot medicīnisko enciklopēdiju, tu saproti, ka tev ir viss, izņemot ūdens celī, sliktās īpašības, kas citādi miermīlīgiem cilvēkiem, parādās pilnā spožumā, braucot ar laivu upes satiksmē, pilnīgi noteikti ir mūsdienu autobraucēju realitāte un daudzi citi. Negatīvās lietas - dučiem vien ciematu, 3 grāmatas galvenie varoņi kaut kādi kretīni - ar tādiem draugiem ienaidniekus nemaz nevajag, gleznainie un eksistenciālie dabas un domu plūsmu apraksti mani garlaikoja bez gala. Mazā plānā grāmatiņa man izraisīja visnotaļ daudz emociju. Kas laikam ir pluss?? Bet visvairāk pozitīvo emociju sajutu, kad tiku līdz vārdam "Beigas".
Hilarious! I chuckled throughout! The author employed humor skillfully, often at his own expense. Such a funny tale of the author's 2 week trip with 2 of his college buddies and his dog up the river Thames, and the difficulties and fun they experience.
رواية مجنونة ... فكاهية ... ولنتفق على أنها عبارة عن محض ثرثرة :) وأنا أحب الكتب من تلك النوعية إن داخلتها الفكاهة ^_^ أحب أحاديث الثرثرة المغرقة في المبالغة ... أحببت ثرثرة هولدن مثلا في الحارس في حقل الشوفان، ومن بعدها ثرثرة بوتشان الياباني، وجان جاك روسو في مذكراته :) وأخيرا جيروم هنا في ثلاثة رجال في قارب
أضحكني كثيرا :) مواقف عجيبة في إطار رحلة أكثر عجبا وسيل من الذكريات التي لابد وأن تنتزع بعض الضحكات :D
تم ترشيح هذه الرواية لي في العام الماضي لكي اتخلص من كآبة رواية قرأتها ولكنني لم أكن أستطيع قرائتها اليكترونية حتى وإن جذبتني المقدمة حينها، لذا سعدت كثيرا حينما افتتحت بها رحلتي إلى معرض الكتاب هذا العام ... أول كتاب اشتريته بـ ١ جنيه فقط من سور الأزبكية :)
وأول قراءاتي ضمن رف معرض الكتاب ٢٠١٦ :)
ظريف جدا وكنت احتاج لشيء كهذا في الحقيقة حاليا ولقد حاولت أن أشتري كتبا مسلية بعيدة عن التعقيدات والكآبة من المعرض هذا العام، لذا فالغالب على كتبي الجديدة الخفة والفكاهة فأنا أقرأ للإستمتاع أولا وثانيا وثالثا ربما، علما بأن عامي السابق كان معقدا بما يكفي وإني لآمل تغير الأحوال للأفضل وإلى أن يحدث هذا فلنا في الخيال حياة فلتكن بسيطة وطريفة قدر الإمكان :)
Vietomis žvengiau balsu, vietomis kikenau, bet šypsena tai tikrai išsilaiko per visą skaitymą. Žvaigždutę numušiau dėl to, kad kai kurie vietų aprašymai čiuuuutačkį prailgo, o tokių bajerių, kaip sūrio istorija, komiškų dainelių istorija ar daiktų dėjimosi istorija pasirodė šiek tiek per mažai. Ir šiaip pirmoji knygos dalis buvo tvirtesnė, antroji jau tokia prabėgomis, lyg truputį be pabaigos. Apart to, knygos bendražmogiškumas taip stipriai išjaustas, kad atrodo, kad jei buvo aktuali tiek metų, bus aktuali ir dar tiek pat - žmonės gi net nesikeičia.
O šiaip labai greitas skaitinys, tobulai pakėlęs nuotaiką į sesijos tarpus, pailsinęs galvą ir tiesiog priminęs, kaip dievinu britišką humorą. Rekomenduoju iš visos širdies.
This book is a strange mix. Part of it is of a particular kind of obvious humour. Sort of like watching a very pompous-looking person talking loudly into their cell-phone and paying no attention to where they are going and therefore fails to notice the banana skin everyone else has been avoiding. Bamm, down she goes, and hahaha, its just so funny, you have to laugh. There are also amusing incidents with the fox terrier Montmorency, whose chief pleasures in life seem to be fighting and hanging out with packs of street dogs. One gets the impression that JKJ wouldn't at all mind being reincarnated as an immoral, street-fighting, anarchic dog in the care of very liberal and approving owners.
The book is full of side-stories, none of them particularly interesting and some of them absolutely dire. Near the end was a highly-romanticised account of a woman with an illegitimate baby committing suicide by drowning. How the waters lovingly embraced her and gave her peace. That's what's wrong with this book. Highly amusing incidents intermixed with purple prose, a travelogue of some of England's most boring towns, and whatever struck the author as (I want to say interesting, but I don't believe it really) something that would fill in the narrative and be 'educational'. A good editor could cut this to a really wonderful funny book only about a third-long. In this case the abridged version would be a hell of a lot better than the original and I would have given it more than 3-stars.
So humour - 5 stars Travelogue and lyrical pieces - 1 star Montmorency - 3 stars