Į šią knygą referavo profesorius Bumblauskas mano lankytose Civilizacijų istorijos paskaitose kokiais 2009 metais, kai buvau pasirinkęs šį dalyką kaip laisvąjį. Nors apie knygą žinojau seniai, perskaičiau tik dabar.

Tai dar viena duomenų sintezė apie tai, kodėl kai kurioms žmonių bendruomenėms sekėsi dominuoti, o kitos buvo nukariautos. Daugiausiai skirtumai aiškinami geografiniais veiksniais. Žmonės visur vienodi, bet kai kurios vietovės buvo pranašesnės, pavyzdžiui, dėl to, kad ten veisėsi prijaukintini gyvūnai ar augo žemės ūkiui tinkami augalai. Pradėjus apsirūpinti maistu iš žemės ūkio, gyventojai ėmė gyventi sėsliai, jų tarpe paplito infekcijos, o darbų pasidalijimas paskatino sudėtingesnių išradimų atsiradimą, įskaitant plieną ir paraką. Galiausiai, europiečių infekcijos žudė Amerikos čiabuvius ne mažiau efektyviai nei plieniniai kardai ir parakiniai šautuvai.

Kitas momentas - žemynai su vertikalia ašimi (kaip Amerikos ir Afrika) yra mažiau palankūs išradimų, naminių gyvulių ir augalų perimamumui tarp bendruomenių. Tos vietovės, kur tas perimamumas galėtų vykti, atskirtos vienos nuo kitų tropinio klimato zonomis (pavyzdžiui, kaip nuosaikesnio klimato Afrikos pietūs atskirti nuo šiaurės tropine centrine dalimi). Kita vertus, Eurazija pasižymi horizontalia ašimi, ir tai leido greitai paplisti tiems patiems labai naudingiems augalams ir gyvuliams visame regione nuo Kinijos iki Britanijos.

Šiaip patiko, bet pernelyg nenustebino, nes panašių knygų esu skaitęs ne vieną.

Jared Diamond azóta klasszikussá vált világmagyarázó kötetében arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért a spanyol király alattvalói gyalázták bele az amerikai kontinens megabirodalmait a földbe, holott mondjuk az Inka Császár is megjelenhetett volna hajóhadával Dover fehér sziklái alatt, az ő katonái is belelámagolhattak volna szerencsétlen európai nemzetek szívébe, hogy aztán kiszipolyozzák azokat. És akkor most kecsuául írnám ezt az értékelést. Vagy valami más, azóta kihalt nyelven. De nem így írom. Mégis, hogy lehet ez?

A szerző válasza – a végletekig leegyszerűsítve – az, hogy az eurázsiai kontinensnek rohadt nagy mákja volt. Ugyanis itt sokkal jobb hozamot biztosító gabonákat és hüvelyeseket lehetett vad megfelelőjükből nemesíteni, és itt akadt egy rakás nagytestű emlős is, ami nyitott volt a domesztikálásra – a disznó, a kecske, a juh, a tehén és a ló -, akik nem csak fehérjével és zsiradékkal látták el a népességet, de izomerejükkel is segítették őket. Nem is beszélve arról, hogy a ló személyében olyan szuperfegyverhez jutottak, ami egészen a gépfegyverek és a tankok megjelenéséig meghatározta a hadviselést. Bezzeg szegény aztékok, nekik csak a pulyka meg a tengerimalac maradt, és rajtuk nem annyira áll meg a nyereg. A táplálékbőség pedig lehetővé tette a magas népszaporulatot, valamint azt, hogy egyes emberek specializálódjanak iparra, hivatalnokoskodásra vagy katonáskodásra, ami pedig megágyazott az írásnak és a komplex államok kialakulásának, amelyek viszont a dinamikus technológiai fejlődés alapjai*.

Látni kell, Diamond mindenre a környezeti hatásokban, földrajzban, botanikában és zoológiában keresi a választ. Ennek a monotematikus megközelítésnek megfizethetetlen hozadéka, hogy partvonalon kívülre helyezi a rasszista világmagyarázatokat, a vérről és kulturális determinizmusról szóló ködös elméleteket – hisz ezek nélkül is megtalálja a racionális választ arra, miért sikerült Európának gyarmatosítani a világ többi részét. A kötet meggyőzően vázolja is fel Európa és Amerika, valamint Európa és Afrika összecsapásának előzményeit és a végkimenet miértjét, valamint számos kevésbé ismert, kisebb volumenű konfliktusra is magyarázatot ad – például hogy miképp özönlötték el a japánok az ainukat, vagy a bantuk a pigmeusokat. Ám azért arra, hogy az eurázsiai kontinensen belül miért Európa, és miért nem Kína vagy valamelyik muzulmán államalakulat teperte maga alá a többit kábé a XX. század közepéig, nem ad teljesen megnyugtató választ, mert ott nem tudja teljesen kiküszöbölni a társadalmi-kulturális változókat – bár tény, hogy hasznosan kiegészíti azokat. Úgyhogy az a fajta könyv, ami megkerülhetetlen alapmű ugyan, de magában olvasva a féloldalasság veszélyeit hordozhatja magában.

* És itt vannak még a járványok is, amelyeknek kialakulásában nagy szerepük volt a különböző háziasított állatoknak. Ezek a járványok aztán a hódítók előőrseként már azelőtt kiirtották Észak-Amerika indián lakosságának zömét, hogy maguk az európaiak megjelentek volna a mai Egyesült Államok területén.

3.5 stars. May be because I read this after the Hariri, Gladwell and Mukherjee books; it felt not as intriguing and exciting as others in GR have experienced. The fact that it comes in sections not tied to one another makes reading less enjoyable. Nevertheless it was a good book with a lot of information.